Amikor tini
voltam, a Pajtás újságban rendszeresen jelentek meg hirdetések, melyekben
külföldi fiúk-lányok levelezőpartnereket kerestek. Nagymamám egyszer lelkesen
mutatta nekem:”Nézd csak, itt egy helyes svéd kislány, akár magyar
levelezőtársat is keres, angolul!” (Az, hogy hogyan került nagymamám keze
ügyébe egy ifjúsági magazin, a múlt rejtélye).
Kényszeredetten
mosolyogtam, és mivel az orrom alá dugta, kénytelen voltan én is megnézni annak
a helyes kislánynak a fotóját, és elolvasni a bemutatkozó szövegét. Lindának
hívták, 12 éves volt, akárcsak én, és Stockholmban élt. Valószínűleg a Modern
Talking-nak köszönhetem, hogy ő lett életem első „penfriend”-je. Ugyanis az
Europe mellett ezt nevezte meg kedvenc együttesének.
Leültem, és az
angol tankönyvem mintalevelét segítségül véve fogalmaztam neki egy bemutatkozó
levelet. Nevem, korom, családom, kedvenceim, szokásos témák. Rózsaszín levélpapírra,
sorvezetővel. Az esélytelenek nyugalmával adtam postára a levelet, sőt, meg is
lepődtem, milyen drága – na ja, mert korábban még soha nem küldtem el semmit
légipostával. Aztán pedig azon lepődtem meg, hogy kb. két hét elteltével egy
furcsa bélyeggel ellátott, szokatlan formájú borítékot találtam a postaládánkban.
Linda válaszolt!
Fogalmazhatnánk
úgy, stílusosan, hogy „This was the beginning of a beautiful friendship”.
Onnantól kezdve ugyanis állandósult a levelezésünk. Egyre többet írtam, és ő
egyre részletesebben válaszolt. Fotót küldött magáról, családjáról, szobájáról,
és egy csomó információt osztott meg az életéről. Az ő angoltudása természetesen
sokkal jobb volt, mint az enyém, ezért gyakran kellett a szótárt lapozgatnom. Bizony,
akkor még nem voltak online szótárprogramok, ezért az Országh-féle nagy (nagyon
nagy és nehéz) szótárt nyálazgattam. Aztán ezek a szavak, kifejezések szép
lassan beépültek a tudásomba.
Amikor már
kezdett lendületesebben menni a dolog, vérszemet kaptam. Kerestem magamnak egy
másik „penpal”-t, méghozzá, ha lúd, legyen kövér, egyenesen japánból! Aztán
lett egy amerikai levelezőtársam is. Utána pedig egy algériai. Egy idő után ez
egyfajta spirállá vált, mert léteztek úgynevezett „friendship-book”-ok. Ebbe az
ember beleírhatta a nevét, korát, címét, esetleg pár szót magáról, továbbadhatta
valamelyik levelezőpartnerének, aki szintén ezt tette, és mire betelt ez a pici
könyvecske, kb. 20-30 névvel gazdagodhatott a fb (nem facebook, friendship
book!) gazdája. Én ennek segítségével gyakorlatilag körbeleveleztem a világot!
Szüleim egyre
több pénzt költöttek bélyegekre, de ők ezt befektetésnek tekintették a
nyelvtanulásba, és örültek, hogy a gyerekük normális hobbit talált magának, és
nem egész nap a tévét nézni, hanem lázasan levelezget. A levelezéseim
csúcspontjának azt tekintem, amikor Linda egyszer Magyarországra látogatott, és
velem is találkozott. Persze szóban jóval nehezebb volt a kommunikáció, mint
írásban, de azért nem vallottam teljes kudarcot.
Az ilyenfajta levelezés
ma már természetesen (sajnos) a múlté. De az írott szöveg megértésének, és az
írásban való önkifejezésnek a szükségessége azóta sem csökkent, épp
ellenkezőleg! Tehát ma is levelezhetünk idegen nyelven, csak kissé másképp,
mint 20-30 éve. A borítékot, a bélyeget, a levelezőpapírt és a postát
felváltotta az internet.
A virtuális
világ berobbanásakor sokkal könnyebbé vált a levelezőtársak megtalálása.
Léteznek idegen nyelvű chat oldalak, ahol különböző korú, nemű és nemzetiségű
emberek keresnek maguknak levelezőtársat. Egyrészt, hogy ismerkedjenek (ne
gondoljatok társkeresésre, csak barátságról van most szó!), másrészt, hogy
gyakorolják a nyelvet. Ránéztem egyre, és megmondom őszintén, a zulun és a
hottentottán kívül gyakorlatilag minden más nyelvhez akadt legalább egy
levelezőtárs.
Persze fontos
ilyenkor az alapvető biztonsági előírások betartása, hogy ne áruljunk el
magunkról túl intim információkat, illetve bizalmas adatokat, nehogy zaklatók
céltáblájává váljunk. De ezen felül lazán és kötetlenül mehet a csevegés bármilyen
témáról.
Sőt, akár az érdeklődési
körünknek megfelelő társakat is találhatunk. Elég belépni egy-egy külföldi
tematikus csoportba, és máris beszélgethetünk a főzésről, autókról, sportról,
varrásról, zenéről, akármiről. Először kommenteket írhatunk, aztán ha kialakul
a szimpátia néhány taggal, akkor magánlevelezésben folytathatjuk. És majdnem
olyan lesz minden, mint a Modern Talking idején…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése