Videókkal – nyelveket

Múltkor megosztottam veletek a különböző tanulási típusokkal kapcsolatos felfedezéseimet, és rögtön szembe is találtam magamat egy problémával. Alapból milyen jó, amikor valaki megismeri magát annyira, hogy tudatosítja a saját típusát, és akkor ehhez illő foglalkozást választ magának: a jó térlátásúból mérnök lesz, a vizuális típusból képzőművész, a kinesztetikusból sportoló vagy fizikai munkás, az auditívből pedig énekes (persze nem mindig ennyire sarkítva).

Ám mi történik, ha az ember ezt a nyelvtanulásra próbálja alkalmazni? Ha meg akarok tanulni egy idegen nyelvet, akkor meg kell azt értenem írásban is, és szóban is (olvasás és hallott szöveg értése), valamint ki kell tudnom fejezni magamat azon a nyelven, szintén írásban és szóban is (fogalmazás és beszéd). Ehhez legalább kétféle eszköztárra van szükségem. Rendelkeznem kell az adott nyelv szókincsével, és értenem kell a nyelvtan rendszerét is, hogy a szavakat mondatokká, a mondatokat pedig összefüggő szöveggé rakhassam össze.

Ha ebbe jobban belegondolok, akkor máris elbukott a tanulási stílusokra vonatkozó stratégiám, mert egyértelmű, hogy bármennyire is logikus gondolkodásúnak is tartom magamat, nem úszhatom meg a szótanulást, és akármennyire is jók a verbális készségeim, attól még meg kell értenem, sőt alkalmaznom is kell a nyelvtani szabályokat is. Ugyanígy auditívként is kénytelen leszek olvasni, és vizuálisként sem úszhatom meg a hallott szöveg értését.

Ezért most számba veszem azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezeket a különböző készségeket erősíthetem. Most ezek közül a videókra hegyezem ki a cikket.

Szerintem nekünk, akik a XXI. században élünk, sokkal könnyebb dolgunk van, mint az évtizedekkel ezelőtt nyelvtanulásba fogókat. Egyszer hallottam Göncz Árpádot angolul beszélni, aki amúgy perfektül tudott írni-olvasni, ő fordította le például a „Gyűrűk urá”-t. De a kiejtése enyhén szólva is megmosolyogtató volt, mert ő ugye a börtönévek alatt könyvekből tanulta a nyelvet, és biztosan nem volt lehetősége angol oktatóvideókat nézni. Arra is emlékszem, amikor oroszórán tanár nénink elővett egy hatalmas ósdi magnót, és magnószalagokról hallgattuk a „Puszty vszigdá búgyet szoncé”-t. 

Később annak örültünk, ha a tankönyveinkhez kaptunk egyáltalán bármiféle kazettás hanganyagot, és tanáraink néhanapján egy-egy VHS-videókazettás részt is levetítettek nekünk órán, pl. olyan szituációkkal, ahol útbaigazítást kérnek, vagy ruhát vásárolnak egy boltban. Újabb évtizednek kellett eltelnie a CD-s/DVD-s korszak beköszöntéig, amikor már komplett oktatóvideókról tanulhatták a diákok a nyelvet. Igazi forradalmat aztán az internet beköszönte jelentett, amikor is rengeteg anyag felkerült a világhálóra. Ma már elég egy kattintás, és gyakorlatilag bármit megtalál az ember.

Gyerekeknek a legjobb idegen nyelvű mondókákat és dalokat hallgatniuk. A dallamok eléggé bugyutácskák, a rajzok meglehetősen silányak, és a rövid történetek is eléggé idétlenek, de tény, hogy ha egy gyerek rájuk kattan, akkor a sokszori ismétlésnek köszönhetően észrevétlenül kúszik bele a fejükbe a kiejtés, a szavak, a mondatszerkezet.

Szituációk tömkelege van fent a neten. Akármilyen élethelyzetről is tanulunk épp, biztosan találunk rá jó kis jelenetet. Ezeknek szerencsére sokszor alkotóeleme a humor, pl. azt hiszik a nyelviskolában a tanárra, hogy ő is új diák, vagy az étteremben elsózták a levest, stb., de szerintem ez lazábbá teszi a tanulási folyamatot.

Ha nem értünk egy nyelvtani problémát, érdemes rákeresni a neten, mert ott angol anyanyelvű tanárok magyarázzák el nekünk szemléletes példákkal, amiket lehet, hogy könnyebben megértünk, mint a tankönyv magyarázatait, ráadásul a kiejtés is autentikus.

Amikor egy adott téma szavait akarjuk megtalálni, jó kis rajzos videókat találunk ezek összefoglalásáról, így talán jobban megmaradnak a memóriánkban. Pláne ha ezekhez is tartozik dal, bár arra készüljünk fel, hogy annyira bele fognak mászni a fejünkbe, hogy még autóvezetés és mosogatás közben is ezeket fogjuk dúdolni. Végül is ez a cél, nem?

Ha direktben rá akarunk keresni valamilyen minket érdeklő szócsoportra, nyelvtani részre, vagy témára, akkor a legjobb nem magyarul beírni a keresőbe (mondjuk „napok angolul”), hanem angolul („English days”), mert akkor sokkal több találatot kapunk, jobban tudunk mazsolázgatni a kínálatból.

A videós tanulás leghatásosabbja pedig maguknak az autentikus angol vagy amerikai tévéműsoroknak, híradóknak, filmeknek, klippeknek a megnézése/meghallgatása. Arról fogok később majd írni, hogyan tud egy magamfajta botcsinálta angoltanuló ezekből bármit is kihámozni.