Tényleg: minek
egyáltalán a nyelvvizsga?
Régebben az égvilágon
semmihez nem kellett nyelvvizsga, akinek pedig volt, arra felnéztek az emberek.
Az én időmben már szép kis plusz pontokat lehetett érte kapni a felvételin.
Akkor ráadásul kiváltotta a nyelvi érettségit, ma már sajnos nem. Ami elég nagy
marhaság, hiszen a nyelvvizsgák szintje magasabb, mint az érettségié, tehát akinek
megvan a nyelvvizsgája, az simán meg tudja csinálni az érettségit, így viszont
az öt mellett ott van neki egy felesleges hatodik vizsgatárgy.
A
főiskolákon-egyetemeken nem kaphatott diplomát az, aki legalább egy nyelvből
nem szerzett középfokú nyelvvizsgát. Sok jó lehetséges szakember vérzett el
ezen a követelményen. Szomorú belegondolni, hogy kiváló mérnökök, óvónők,
vegyészek vagy jogászok lettek volna, ha nyelvérzékük nincs a béka popsija
alatt. Ez senkit sem érdekelt, a lényeg: csak akkor van diploma, ha van
nyelvvizsga.
Ez ma is így
van, a helyzet azonban még tovább szigorodott. Ma már felvételizni se mehet felsőfokú
intézménybe az, akinek nincs nyelvvizsgája. (Eltöprengtem, hogy ez meddig mehet
tovább. Legközelebb már a középiskolai felvételi alapkövetelménye lesz a papír?
A végén az ovisoktól is megkövetelik a nyelvvizsgát?)
Végül is
valamennyire érthető a helyzet. Egyre több külföldi cég foglalkoztat hazai
munkaerőt, és egyre többen mennek ki dolgozni külföldre. De rendben van az,
hogy egyetlen papír dönt a sorsukról?
Egyáltalán: valós
nyelvtudást mér a nyelvvizsga? Aki olyan posztra vesz fel alkalmazottat, ahová
nyelvtudás szükséges, az szerintem egészen biztosan nem a papírt nézi, hanem
elbeszélget az illetővel öt-tíz percet. Ennyi idő alatt simán lejön, hogy az
illető mennyire képes idegen nyelven kommunikálni.
Amikor én jártam
középiskolába, egyetlen vizsgáztató-hely létezett az egész országban, a
híres-hírhedt Rigó utca. Diákok tömege igyekezett írásban számot adni tudásáról
különböző egyetemek előadó-termeiben. A vastag szótár, és az agynak
szénhidrátot adó csoki a vizsgázók alap-kelléke volt. Sokan zabszemmel a hátsó
felükben léptek be a Rigó utcába, a teljhatalmú vizsgabizottság előtt
szóbelizni, majd szintén sokan távoztak ugyanonnan kisírt szemekkel.
Aztán a
rendszerváltás tájékán puhult a szigor, és betörtek országunkba a külföldi
nyelvvizsgák is, mint pl. az angol Pitman vagy a német Goethe-intézet vizsgája.
Ez már jóval lazább és emberbarátibb korszak volt, közelítettek a kompetencia
mérésének gyakorlata felé.
Mára pedig már
akkora lett a választék, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik az
nyelvvizsgák keszekusza rendszerében. Akkreditált vagy külföldi, egy- vagy kétnyelvű,
általános vagy szakmai… Idén ráadásul ingyenes is, de vajon milyen feltételekkel?
Sokan vannak,
akik legszívesebben eltörölnék a nyelvvizsga rendszerét. Én spec. mindent eltörölnék,
ami jeggyel, ponttal vagy százalékkal méregeti az embert. De sajnos nem
tehetem, így tövig rághatom majd a körmeimet a jövő héten, amikor a lányom vizsgázik.
Végül is nem is
tudom, min izgulok annyit. A Deutsch Haus-English House Nyelviskolában
végigjárt előtte egy nyelvvizsga-előkészítő kurzust, és ugyanitt fog tudni
vizsgázni is, hiszen ez egy akkreditált váci vizsgaközpont. Idegeskedés helyett
inkább átnézem, milyen nyelvvizsgák vannak manapság, és milyen szempontokat
érdemes mérlegelni, mielőtt az ember döntene egyikük mellett. Jövő héten meg is
írom nektek, mire jutottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése