Amikor
gyerekkoromban oroszul tanultam, kétféle írott szöveggel találkoztam. Az alsóbb
osztályokban dedós és idétlen történteket olvastunk, pl. az egérről, békáról és
nyusziról, vagy a kisfiúról, akinek nem ízlik a kása, ezért mindenféle vacakkal
összekeveri, majd kiönti az ablakon, egyenesen rá az alatta sétáló nő
kalapjára. Oké, megtanultunk ebből néhány állat- illetve ételnevet, mégsem
voltak az olvasmányok túlzottan használhatóak.
Középiskolában
már jöttek a komolyabb szövegek téeszről és kolhozról, pionírokról és sztahanovistákról.
Igazán „szerves” részét képezi ez a mai orosztudásomnak… Tehát tudom, hogy „zájcsik
pábegájcsik”, viszont biztosan képtelen lennék megérteni egy normál orosz
szöveget.
Manapság már a
modernebb nyelvtankönyvek igyekeznek elhagyni a mesterkélt témájú, írásokat, és
minél több autentikus írást közölnek. Azaz például eredeti újságcikkeket,
különösen haladó szinten. A könyvek szerzői az eredeti cikkeket sokszor
lerövidítik, átírják, hogy az alacsonyabb szinten lévők is érthessék. A cikk
formátumát, betűtípusát, tördelését azonban meghagyják, mert nagy sikerélményt
ad egy tanulónak, ha azt látja, hogy egy igazi újságcikket elolvasott és
megértett, ráadásul nem a saját anyanyelvén.
Cikkeket valódi
újságokból is olvashatunk, hiszen a nagyobb újságárusoknál már rengeteg különféle
idegen nyelvű sajtótermék kapható. A leghíresebb angol újság a The Times, a
Daily Mirror, a Guardian és a The Sun, amerikai a New York Times és a
Washington Post, német a die Welt, Die Zeit és a Berliner Zeitung, francia a La
Monde, La Tribune és a Le Prisien, olasz az Il Manifesto és a La Repubblica, spanyol
az El Mundo, orosz a Pravda.
A magazinok amúgy
talán emészthetőbb olvasmányok az újságoknál. Egyrészt azért, mert a napilapok politikai,
gazdasági tartalmú írásai tele vannak szakszavakkal, míg a magazinok inkább a
köznapi életről, receptek, életmód, emberi sorsok, divat, utazás, stb. szólnak,
ami közelebb áll a hétköznapi emberhez. Másrészt azért, mert a magazinokban sokkal
több a kép, ami segíti a megértést.
A mai
nyelvtanulók nemcsak azért szerencsésebbek, mert a nyomtatott sajtó nagy
választéka áll rendelkezésükre, hanem azért is, mert itt az internet, ahol
aztán az égvilágon bármiről olvashatnak. Ha van bármilyen téma, ami érdekel,
üsd be a google-be idegen nyelven, és sok ezer találatod lesz, már „csak”
választani kell. Itt a bőség zavara lehet a nehézség, ezért középhaladóknak talán
mégiscsak jobbak a tankönyvek cikkei, mert ott sokszor adott témáról, adott
szókinccsel, az aktuálisan tanult nyelvtannal találhatóak az írások.
Hogyan érdemes
újságcikket olvasni? Én úgy szoktam, hogy először megnézem a képet, ha van, az
már elég sokat elárul. Aztán a címet, ami alapján megpróbálom kikövetkeztetni,
miről is szólhat az írás. Utána átfutom, és igyekszem annyit megérteni belőle,
amennyit csak tudok. Ilyenkor nem szabad zavarba jönni néhány ismeretlen szó
láttán! Ha már a lényeg nagyjából világos, jöhetnek a szavak, de még nem a
szótárazás! Ki próbálom következtetni a mondatból, vajon mit jelenthet az adott
szó. Ha végképp nem értem, vagy pontosítani szeretném, akkor fordulok csak a
szótár segítségéhez. Ekkor már örülök, hogy értem, miről is van szó, de még
komolyabb feladat, ha le is kell fordítani magyarra. Mert egy dolog, hogy értem
a lényeget, de aztán megfelelő kifejezéssel, szabados mondatszerkezettel visszaadni
azt az anyanyelvemen más sokkal nehezebb. A fordítás utáni utolsó lépés, hogy
egy-két órával, vagy fél nappal később átolvasom a fordítást. Ilyenkor érződik
ki, ha néhol döcögősebb a mondat, ha szemléletesebb kifejezésre, a magyar nyelvhez
hűebb mondatszerkezetre van szükség.
Jó ötlet az „5
perc angol” magazint átolvasni, mert ebben a nyelvtanulásról is olvashatunk
magyarul, valamint eredeti angol nyelvű újságcikkeket is, magyarázatokkal,
feladatokkal. Az én nyelviskolámban Vácott, a Deutsch Haus-English House-ban is
van belőle néhány példány. Míg várakozom az órára, bele szoktam lapozni.
Sikerélmény, hogy néha szótár nélkül is értem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése