Köszönöm, hogy
olyan sokan olvastátok a külföldön élő magyar, illetve a hazánkban élő külföldi
történetét. Most kicsit visszakanyarodok egy Magyarországon élő magyar
emberhez, aki a nyelvtanulással küzd ezerrel.
Múltkor annyira
kiakadtam angolóra után! Vettünk egy cikket, tulajdonképpen ez önmagában nem
volt kiakasztó, sőt, végül is egész jól értettem. Még úgy is, hogy tele volt
egy csomó új szóval. Amikor hazamentem, akkor akadtam ki, amikor meg kellett
tanulnom ezt a rengeteg szót. Olyan összevisszának tűnt az a hatalmas kupac!
Aztán rájöttem,
hogy az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy nem találok összefüggéseket a
szavak között. Főnevek, igék, melléknevek egy rakáson, mindenféle kapcsolódási
pont nélkül. Múltkor pedig olyan könnyen az eszembe véstem a ház helyiségeit és
a bútorokat. Persze, mert ott egymáshoz tudtam kötni a szavakat!
Rájöttem, hogy
nekem ez a csoportosítós szótanulás megy a legjobban. Vegyük pl. az előző
példát a házról és bútorokról. Fogtam egy papírlapot, középre felírtam, hogy
„ház”, belőle pedig kijött vagy hat-hét buborék: nappali, konyha, háló, fürdő,
stb. Ezekből további elágazások indultak ki, a fürdőnél például a kád, a mosdó
meg a mosógép, a konyhánál meg mondjuk a tűzhely, a hűtőszekrény és a mosogató.
Volt, ahol még innen is tovább ágazott a rajz, a konyhaszekrénybe például
bekerültek az edények és evőeszközök.
Az órán is
szoktunk ilyesféle „mind-map”-et (elmetérképet) készíteni. A tanárunk kihív
három-négy embert a táblához, mindenki kap egy-egy filctollat. Ő felírja középre
azt a szót pl., hogy ennivalók. Ez a főkupac. Az alkupacai a zöldségek,
gyümölcsök, gabonák, tejtermékek, húsfélék, stb. Mi pedig összegyűjtjük azokat
a szavakat, amiket ezekből a csoportokból ismerünk. A tanárunk a végén persze
kiegészíti a meglévő tudásunkat új szavakkal, de ezekbe a csoportokba beleírva
sokkal könnyebb megjegyezni őket.
Akinek
Excel-agya van, az készíthet ezekből a szócsoportokból táblázatokat a
számítógépen. A sorokban és oszlopokban jól láthatóan különülnek el a különböző
témák szavai.
Korábban már
írtam nektek a szókártyákról, ezeket itt is be lehet vetni. Az a jó, ha az
ember elkülönít egy falat a nyelvtanulás céljára, és ide feltesz egy mágnes-táblát
vagy puhafa-léceket. Színes mágnesek vagy rajzszögek segítségével ide-oda
pakolászhatjuk az egy csoportba tartozó szavakat. A színek maguknál a cetliknél
is segítségünkre lehetnek. Ha a zöldségek zöld, a húsok piros, a tejtermékek pedig
kék színű papírlapon sorakoznak, az agy máris könnyebben jegyzi meg őket.
Az ellentétes
mellékneveket is feltűzhetjük a tanuló-falra: eltérő, fekete-fehér, vagy
piros-kék színekkel jelezve, hogy jó-rossz, magas-alacsony, hosszú-rövid. A
témák szerinti kupacolás főleg főneveknél könnyű, de a fentiek szerint
melléknevekkel el lehet ugyanezt játszani.
Igékkel kicsit
nehezebb a helyzet, de nem reménytelen. Arra is rájöttem, hogy nemcsak témák
szerint lehet szókupacokat készíteni, hanem kiejtés, hangzás szerint is. Ennek
a rendhagyó múlt idők és harmadik alakok tanulásánál vettem nagy hasznát. A
tanárunk hívta fel arra a figyelmünket, hogy a látszólagos káoszon túl azért
megfigyelhető néminemű rendezettség is, csak fel kell ismerni. Vegyük például
azokat az igéket, amelyeknek mindhárom alakja azonos: put, put, put, ezek
minden nyelvtanuló nagy kedvencei Aztán vannak olyanok, ahol az i-a-u szabály
érvényesül: sing, sang, sung, ezt versikeszerűen lehet mondogatni. Újabb kupac
az, ahol a harmadik alak –en végződést kap: give, gave, given. (Aki németül
tud, annak a hasonlóságok miatt ez nagyon könnyen megjegyezhető.) Aztán ott van
az ow-ew-own csoport: know, knew, known.A legnehezebb, az angol „kellemes”
kiejtést leginkább példázó kupac az, amelyikben az aught, illetve ought végű
igék vannak: think, thought, thought. Persze itt is mint mindenütt, vannak
kivételek, de ha már a nagyját be tudtuk kupacolni, akkor nagyban
megkönnyítettük a dolgunkat.
Ezek a módszerek
persze főleg a vizuális típusúaknak jelenthetnek segítséget. (Lásd. korábbi
cikkemet a különböző tanulási típusokról.) Hogyan csoportosítson, aki mondjuk
auditív? Kupaconként mondja fel a szavakat, mappákba rendezze őket, és így
játssza le magának. És a kinesztetikussal mi legyen? Ő az, akiknek az igékkel
van szerencséje. Elmozoghatja az útbaigazításokat meg a sportokat, vagy pantomimezheti
a hangszereket.
Na, megyek is
szókupacolni, várnak rám a város épületei. Asszem, rajzolok is egy jó kis
térképet…