2018. április 23., hétfő

Szókupacok


Köszönöm, hogy olyan sokan olvastátok a külföldön élő magyar, illetve a hazánkban élő külföldi történetét. Most kicsit visszakanyarodok egy Magyarországon élő magyar emberhez, aki a nyelvtanulással küzd ezerrel.
Múltkor annyira kiakadtam angolóra után! Vettünk egy cikket, tulajdonképpen ez önmagában nem volt kiakasztó, sőt, végül is egész jól értettem. Még úgy is, hogy tele volt egy csomó új szóval. Amikor hazamentem, akkor akadtam ki, amikor meg kellett tanulnom ezt a rengeteg szót. Olyan összevisszának tűnt az a hatalmas kupac!
Aztán rájöttem, hogy az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy nem találok összefüggéseket a szavak között. Főnevek, igék, melléknevek egy rakáson, mindenféle kapcsolódási pont nélkül. Múltkor pedig olyan könnyen az eszembe véstem a ház helyiségeit és a bútorokat. Persze, mert ott egymáshoz tudtam kötni a szavakat!
Rájöttem, hogy nekem ez a csoportosítós szótanulás megy a legjobban. Vegyük pl. az előző példát a házról és bútorokról. Fogtam egy papírlapot, középre felírtam, hogy „ház”, belőle pedig kijött vagy hat-hét buborék: nappali, konyha, háló, fürdő, stb. Ezekből további elágazások indultak ki, a fürdőnél például a kád, a mosdó meg a mosógép, a konyhánál meg mondjuk a tűzhely, a hűtőszekrény és a mosogató. Volt, ahol még innen is tovább ágazott a rajz, a konyhaszekrénybe például bekerültek az edények és evőeszközök.
Az órán is szoktunk ilyesféle „mind-map”-et (elmetérképet) készíteni. A tanárunk kihív három-négy embert a táblához, mindenki kap egy-egy filctollat. Ő felírja középre azt a szót pl., hogy ennivalók. Ez a főkupac. Az alkupacai a zöldségek, gyümölcsök, gabonák, tejtermékek, húsfélék, stb. Mi pedig összegyűjtjük azokat a szavakat, amiket ezekből a csoportokból ismerünk. A tanárunk a végén persze kiegészíti a meglévő tudásunkat új szavakkal, de ezekbe a csoportokba beleírva sokkal könnyebb megjegyezni őket.
Akinek Excel-agya van, az készíthet ezekből a szócsoportokból táblázatokat a számítógépen. A sorokban és oszlopokban jól láthatóan különülnek el a különböző témák szavai.
Korábban már írtam nektek a szókártyákról, ezeket itt is be lehet vetni. Az a jó, ha az ember elkülönít egy falat a nyelvtanulás céljára, és ide feltesz egy mágnes-táblát vagy puhafa-léceket. Színes mágnesek vagy rajzszögek segítségével ide-oda pakolászhatjuk az egy csoportba tartozó szavakat. A színek maguknál a cetliknél is segítségünkre lehetnek. Ha a zöldségek zöld, a húsok piros, a tejtermékek pedig kék színű papírlapon sorakoznak, az agy máris könnyebben jegyzi meg őket.
Az ellentétes mellékneveket is feltűzhetjük a tanuló-falra: eltérő, fekete-fehér, vagy piros-kék színekkel jelezve, hogy jó-rossz, magas-alacsony, hosszú-rövid. A témák szerinti kupacolás főleg főneveknél könnyű, de a fentiek szerint melléknevekkel el lehet ugyanezt játszani.
Igékkel kicsit nehezebb a helyzet, de nem reménytelen. Arra is rájöttem, hogy nemcsak témák szerint lehet szókupacokat készíteni, hanem kiejtés, hangzás szerint is. Ennek a rendhagyó múlt idők és harmadik alakok tanulásánál vettem nagy hasznát. A tanárunk hívta fel arra a figyelmünket, hogy a látszólagos káoszon túl azért megfigyelhető néminemű rendezettség is, csak fel kell ismerni. Vegyük például azokat az igéket, amelyeknek mindhárom alakja azonos: put, put, put, ezek minden nyelvtanuló nagy kedvencei Aztán vannak olyanok, ahol az i-a-u szabály érvényesül: sing, sang, sung, ezt versikeszerűen lehet mondogatni. Újabb kupac az, ahol a harmadik alak –en végződést kap: give, gave, given. (Aki németül tud, annak a hasonlóságok miatt ez nagyon könnyen megjegyezhető.) Aztán ott van az ow-ew-own csoport: know, knew, known.A legnehezebb, az angol „kellemes” kiejtést leginkább példázó kupac az, amelyikben az aught, illetve ought végű igék vannak: think, thought, thought. Persze itt is mint mindenütt, vannak kivételek, de ha már a nagyját be tudtuk kupacolni, akkor nagyban megkönnyítettük a dolgunkat.
Ezek a módszerek persze főleg a vizuális típusúaknak jelenthetnek segítséget. (Lásd. korábbi cikkemet a különböző tanulási típusokról.) Hogyan csoportosítson, aki mondjuk auditív? Kupaconként mondja fel a szavakat, mappákba rendezze őket, és így játssza le magának. És a kinesztetikussal mi legyen? Ő az, akiknek az igékkel van szerencséje. Elmozoghatja az útbaigazításokat meg a sportokat, vagy pantomimezheti a hangszereket.
Na, megyek is szókupacolni, várnak rám a város épületei. Asszem, rajzolok is egy jó kis térképet…

2018. április 18., szerda

Kici, ócó, eze öccá


Li-Li vagyok, 29 éves. Kínában születtem, de majdnem húsz éve Magyarországon élek. Ebben nincs semmi meglepő, velem együtt még sok ezren jöttek át Ázsiából Európába. Hivatalosan kb. 7000 kínai él ma Magyarországon, de igazából állítólag körülbelül 20.000-en vagyunk.
A családom azért jött, hogy Budapesten egy kis éttermet nyissanak. Ők ma is teljesen a kínai kultúrában élnek, alig voltak hajlandóak megtanulni néhány kifejezést magyarul. Szinte csak a számokat, az ételek nevét, és a vásárláshoz, üzleteléshez szükséges legfontosabb kifejezéseket tudják.
A magyar és a kínai kultúra is nagyon eltér egymástól, de a két nyelv még jobban. Teljesen más a szókincs, a nyelvtan, a kiejtés. Olyan hangjaitok vannak, amiket mi szinte képtelenek vagyunk kiejteni. Nagyon rosszul esett, amikor az osztálytársaim a hátam mögött kinevettek, és úgy csúfolódtak velem, hogy „kici, ócó, eze öccá”. Utáltam, hogy csíkszeműnek gúnyolnak, és mindenféle rondaságot kiabáltak a szemembe, mert azt hitték, úgysem értek belőlük egy szót sem.
Az iskolában amúgy is nagyon sokat szenvedtem. Eleinte semmit sem értettem abból, amit a tanárok magyaráztak. Legjobban a matekot szerettem, mert a számokkal könnyebben bántam, mint a betűkkel. (Ezért is lett belőlem később könyvelő). A tanárok kivétel nélkül nyűgnek tekintettek engem, nem foglalkoztak velem külön, azt mondták, majd ragad rám úgyis a nyelv magától. Sajnos annyira nem ragadt.
Mivel nem kaptam segítséget itteni magyaroktól, megkértem a szüleimet, hogy fizessenek be egy nyelvtanfolyamra. Képzeljétek, van itt ilyen is: magyar nyelvtanfolyam idegen nyelvűeknek. Az itteni tanárokat külön erre képzik ki, mert hiába anyanyelve valakinek a magyar, attól még nehezen tudná elmagyarázni egy külföldinek a nyelvtan rendszerét.
Ma már van itt kínai kéttannyelvű általános iskola is, de utólag úgy érzem, jobb, hogy az én időmben még nem volt, mert így be lettem dobva a mélyvízbe, rá voltam kényszerülve a nyelvtanulásra.
Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban meg tudtam magamat értetni az emberekkel. Szóban persze hamarabb, mert írásban mindig összekevertem a j-t meg az ly-t, mitől só és sót, de ló és lovat, meg tó és tavat, ha felszólítok valakit, akkor egyszer fogj, másszor vigyél, harmadszor pedig moss, és nehéz volt rájönni, miért hattyú, de hatja, és közben atyja… Nehéz a magyar nyelvtan meg helyesírás nagyon! De mire leérettségiztem, minden ment írásban is. Jeles lettem - csoda egy kínai lánytól, igaz?
Aztán megtörtént a második csoda: megismerkedtem egy magyar fiúval! Szerelmesek lettünk egymásba, de nem tudtunk rendesen kommunikálni. Mivel Péter is beszél valamennyire angolul, és én is tanultam az iskolában, ezért ez lett a közvetítő nyelv. De úgy éreztük, szeretjük annyira a másikat, hogy annak anyanyelvét is megpróbáljuk elsajátítani. Itt én voltam könnyebb helyzetben, hiszen ekkorra már egész sokat megtanultam magyarul, és a családomon kívül mindenütt ezt a nyelvet hallottam és használtam. Péternek sokkal nehezebb dolga volt, küzdött a kínaival rendesen. Ma is csak kb. száz kifejezést tud, de szerintem már ez is nagy teljesítmény. Nagyon meghatott, hogy a kezemet kínaiul kérte meg!
Miután összeházasodtunk, felvettem a magyar állampolgárságot. És született egy kislányunk is.
Neki már sokkal könnyebb a helyzete. Most nyolc éves, és három nyelven beszél folyékonyan. Én és a nagyszülei kínaiul beszélünk vele, az édesapja, tanárai és iskolatársai pedig magyarul. Akármennyire is tudunk már valamennyire egymás nyelvén Péterrel, itthon azért megmaradt köztünk az angol nyelvű kommunikáció. Elég vicces, amikor hárman beszélgetünk, és egyszerre röpködnek magyar, kínai és angol szavak. Kicsit káoszos, mint egy komédiában, mindenki egymás szavába vág, túlkiabálva a másikat.
De én ezt így szeretem, így vagyunk mi különleges család. Ha ma megkérdik tőlem, milyen nemzetiségű vagyok, már azt mondom: félig kínai, de félig magyar!

2018. április 13., péntek

Egy magyar Kanadában


Gábor vagyok, 38 éves, kettős állampolgár. Magyarországon születtem és éltem fiatalkoromig, de 15 évvel ezelőtt kivándoroltam Kanadába.
Iskolai keretek között soha nem tanultam angolul, ami tudásom volt, az főleg a filmnézés és a zenehallgatás közben ragadt rám. Amikor már tudtam, hogy ki fogok költözni, egy évig jártam ugyan magántanárhoz, de többet tanultam abból, hogy lefordítottam egy dalszöveget.
Amikor kimentem, csak alapszinten voltam angolból. Sok mindent megértettem, de beszélni csak minimálisan tudtam. A nyelvtant nagyjából ismertem, az alapvető jelen-jövő-múlt időket, de amikor kikerültem, hozzá kellett szoknom a régmúlt és a Present Perfect, valamint a szenvedő szerkezet napi szintű használatához. A normál múlt időt itt például szinte senki sem használja, a mindennapi beszédben mindent „have”-vel mondanak.
Legeslegelőször a munkámmal kapcsolatos szavakat, kifejezéseket kellett megtanulnom, de szerencsére a munkatársaim türelmesek voltak és sokat segítettek. Kanadában amúgy is mindenki jön valahonnan, volt guyanai, jamaicai, kínai, újfunlandi és francia kanadai kollégám is, mindegyik a maga sajátos akcentusával.
Itt kint mindenkinek megvan az egyedi kiejtése, nyelvjárása, ha csak a nagyszülei nem születtek Kanadában, ezért mindenki elfogadja ezt a másságot, és senkit sem zavar, ha nem tökéletesen beszélsz. A jamaikait talán a legnehezebb megérteni, ez teljesen más dialektus, és ha ketten egymás között beszélgetnek, akkor fogalmad sincs, mit mondanak, sőt, arra se jössz rá, hogy igazából angolul dumálnak.
Jellegzetes kanadai (újfunlandi) angol, amikor mindig kirakják az s-t az ige után, még akkor is, ha nem egyes szám harmadik személyben beszélnek, pl. I goes. A kérdések végén pedig a tipikus végződés náluk az: „Eh?”
Kicsit sokként ért ez, mert őket megérteni először nagyon nehéz volt, de mégis jó volt így, hogy bele lettem dobva a mélyvízbe. Szerintem jobb ez így, mert rá lettem kényszerítve, hogy gyorsabban és többet tanuljak. A kell, a „must” nagy úr! Látszólag jobb lett volna, ha fokozatosan kapom a terhelést, de volt ismerősöm, aki eleinte kinti magyaroknál dolgozott, és neki emiatt sokkal tovább tartott megtanulni a nyelvet.
Szóban lazábban kezelik a szabályokat, írásban azért a normál angolt használják. Amikor levelezek, jobban odafigyelek a helyes nyelvtanra. Munkatársak között persze ekkor is használok mondjuk rövidítéseket, de ha külső cégeknek írok, akkor a hivatalos angolt alkalmazom.
Amikor kikerültem, minden filmet felirattal néztem, és a szótár mindig kéznél volt. Mindent kijegyzeteltem, mindennek utánanéztem. Talán 5-7 évbe telt, mikor egyszer csak észrevettem, hogy már bármiről tudok beszélni, a filmhez nem kell a felirat, és a szótárért sem kell nyúlni. Persze most is vannak szakszavak, mondjuk orvosi kifejezések, amiknek utána kell néznem, de ezeket sokszor magyarul sem tudnám. Azt hiszem, most már elmondhatom, hogy anyanyelvi szinten beszélek, de sosem leszek 100%-os.
Ha hazajönnék, szóban tutira le tudnék nyelvvizsgázni, felsőfokon, írásban is talán, megy a nyelvtan tökéletesen, de lehet, hogy a helyesírásba belebuknék, mert most autocorrect-et használok.
Ha most indulsz neki külföldnek, tudd, hogy nem tudsz semmit. Az a szint, amin azt hiszed, hogy vagy, nem jelent semmit. Az itthoni iskolai tanulás tankönyvekből alapnak jó, de csak akkor válik valós tudássá, ha használod. Tanácsolom, hogy mindent angolul nézz, hallgass, zenéket, filmeket fordíts! Nézz utána az érdekességeknek, amik másképp vannak, mint ahogyan tanultad otthon. Beszélj, még akkor is, ha az elején nem megy tökéletesen, de a sok próbálkozástól magabiztos leszel!
Szerintem a nyelvtanulás legjobb formája ez, az anyanyelvi környezet. Itt napi 8-9 órában legalább használni kell a nyelvet, így lehetsz igazán profi. Lehet persze jó az angolod úgy, hogy soha nem jártál külföldön, de ha azt akarod, hogy minden szituációban, minden témában és helyen tudj beszélgetni, tárgyalni, dokumentumokat írni, erre a szintre csakis angol környezetben lehet eljutni.

2018. április 4., szerda

Nyelvvizsga-téma - továbbgondolva


Múlt héten kezdtem el elmélkedéseimet a nyelvvizsgákról, most pedig tovább folytatom töprengéseimet. Azt már írtam a múltkori cikkben, hogy manapság annyiféle nyelvvizsga létezik, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Megpróbálok most ebben az útvesztőben tisztán látni, és kivezetni téged a kaotikus nyelvvizsga-labirintusból.
Ha mindenképpen nyelvvizsgázni akarsz, akkor először a céloddal kellene tisztában lenni. Milyen bizonyítványra van szükséged, hol és mire akarod majd használni a pecsétes papírt. Ha egyetemi felvételihez vagy főiskolai diplomához, akkor mindenképpen Magyarországon államilag akkreditált vizsgát válassz. Ha viszont külföldi továbbtanuláson és/vagy munkavállaláson töröd a fejedet, akkor pedig az adott országban elfogadott vizsga mellett döntsél. Jó tudni, hogy a külföldi nyelvvizsga is honosítható később.
Legjobb persze, ha egy nyelvvizsga egyszerre elfogadott hazánkban is, és más országokban is, ilyen pl. a német ÖSD is. Angol nyelvből a legnépszerűbb nyelvvizsgák a TELC, ELTE Origó (alias Rigó utca), Euroexam, ELC, Zöldút, és BME.
A nyelvtudás szintjeit manapság betűkkel és számokkal jelzik, pl. B2 vagy C1. Az A az alapfok, a B a középfok, a C pedig a felsőfok jele. Az alapfokú vizsgához körülbelül 300 óra tanulás szükséges, a középfokúhoz pedig legalább 600. Tisztában kell lenned saját képességeiddel, és csakis a szintednek megfelelő vizsga mellett döntsél. Képzeld, létezik külön ifjúsági és felnőtt nyelvvizsga is.
Manapság már te választhatod meg, hogy hétköznap vagy hétvégén szeretnél vizsgázni, és hogy mi a jobb számodra, azonos avagy különböző napokon írásbelizni illetve szóbelizni.
A régi Rigó utcai monopólium helyett mostanában már országszerte rengeteg nyelvvizsga-központ van. Nem kell vidékről Budapestre felutazni, mint anno, már a kisebb városokban is legalább egy vizsgáztató-hely található.
Ideális esetben a nyelviskola és a vizsgáztató-hely egy és ugyanaz. Nem rossz, ha egy helyen lehet alap-, közép- illetve felsőfokú vizsgát tenni, ugye? Hab a tortán, ha még szakmai nyelvből is ott vizsgázhatsz, ahol tanultál. Ismerős hely, ismerős tanárok – garantált a kevesebb stressz, és a sikeres nyelvvizsga.
A váci Deutsch Haus-English House nyelviskola például akkreditált ÖSD nyelvvizsgahely, nemcsak általános, hanem gazdasági szaknyelvből is, de persze angol nyelvvizsgákra is vállalnak felkészítést.
Az se mindegy, mennyi pénzt kell kiadnod a vizsgadíjra. 2018-ben nagy (és kedvező) változások történtek Magyarországon nyelvvizsgák terén. Ettől az évtől kezdve az állam kifizeti neked a sikeres nyelvvizsga díját. Hurrá! Először úgy volt, hogy csak az első nyelvvizsgára lesz érvényes ez a támogatás, de ma már többre is igaz, bár van egy korhatár, 35 év.
Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha kellőképpen fiatal vagy, akkor megelőlegezed a díjat, és ha sikeres volt a vizsgád, akkor a bizonyítványod bemutatásával kérelmezed a visszafizetést, és ezt utólag utalják vissza a számládra. A feltételeket mindig az épp aktuális jogszabályok tartalmazzák, szóval ajánlom, hogy előtte alaposan tájékozódj.
Az írásbeli nyelvvizsga részei általában az olvasott szövegértés, azaz cikkek és egyéb autentikus szövegek olvasása, majd a szöveg megértésének ellenőrzése különböző feladatokkal, nyelvtani teszt, hallás utáni értés hírek vagy interjúk alapján, valamint levélírás vagy vélemény-kifejtés.
A szóbeli vizsgán többnyire beszélgetés zajlik adott témákról, van egy szituációs feladat, képleírás és/vagy érvelés. Előtte általában kapsz felkészülési időt, és a hanganyagát többnyire rögzítik. A szóbeli vizsgabizottság előtt történik, de az változó, hogy a párbeszédeket a vizsgáztatóval vagy egy másik vizsgázóval kell megoldanod.
Fordítás már csak a kétnyelvű vizsgák feladatai között található. Egynyelvű szótár mindegyik vizsgán használható, néhol az írásbelin kétnyelvű is, de van olyan nyelvvizsga is, ahová egyáltalán nem vihetsz magaddal szótárt.
Az a vizsga számít sikeresnek, ahol az írásbelin és a szóbelin is átlagban 60%-ot teljesítesz, de részkészségenként 40% a minimum-követelmény.
Érdemes jó előre megismerkedni a feladattípusokkal, ezek az internetről letölthetők, és otthon megoldhatók. De ennél sokkal jobb megoldás a nyelvvizsga-felkészítő tanfolyam. Ha elvégzel egy ilyen előkészítőt, akkor sokkal nagyobb az esélyed a sikeres nyelvvizsgára. Jobb felkészülni, mint az éles vizsgahelyzetben bepánikolni.
Vácott a tanfolyam végén próbavizsgát teszel, amit ha legalább 80%-ra teljesítesz, akkor érvényes lesz rád a garancia. Azaz ha ezek után mégsem sikerül a nyelvvizsgád, akkor visszafizetik a vizsgadíjat.
Sikeres vizsgázást kívánok!