2019. április 5., péntek

Továbbtanuláshoz


Már jelentkezhettek a május 11-én szombaton 14 órakor kezdődő ÖSD közép és felsőfokú német nyelvvizsgára. Május 11-én az írásbeli vizsga lesz, a teljes vizsga időtartama alatt használhatod a szótáradat. Tehát a két levél megírásához, az olvasásértéshez, sőt a hallás utáni értéshez is, valamint a szavakkal, végződésekkel kiegészítendő feladatokhoz is lehet saját szótárt használni. Felsőfokú vizsgán viszont csak egynyelvű (szinonima) szótár használható.

A szóbeli vizsga május 17-én lesz 16 órától. A szóbelin a vizsga előtt kapsz 15 perc felkészülési időt, így tudsz vázlatot írni arról, hogy mit szeretnél mondani a vizsgán, sőt a felkészülési időben is használhatod a vizsgahely szótárát.

Jelentkezni április 24-ig lehet a vizsgára, ez azt jelenti, hogy ki kell töltened egy jelentkezési lapot, amelyet itt is letölthetsz, és be kell fizetned a vizsgadíjat.

Ha erre a májusi vizsgára jössz, és sikerül a vizsgád, akkor még beszámítják annak eredményét a 2019-évi felvételibe.

Sikeres vizsga esetén két bizonyítvány boldog tulajdonosa leszel, az egyik a magyar állami, amely jó lesz a felvételihez, diplomához és oda, ahová előírják a munkakör betöltéséhez.  A másik bizonyítvány amit megkapsz, az osztrák, amely jó lesz Ausztriában, Németországban, Svájcban tanulni, vagy dolgozni. Ausztriában például ingyenes a felsőfokú oktatás, tehát jelentkezhetsz oda is, de kell hozzá az ÖSD nyelvvizsga.

Leteheted a szóbeli és írásbeli vizsgát külön külön is, egy éven belül, ebben az esetben osztrák szóbeli, vagy írásbeli vizsgabizonyítványt kapsz. A magyar állami nyelvvizsgához egy vizsgaidőszakban kell letenned a vizsgát, például most május 11- 17-én.

Még van néhány hét a vizsgáig, addig lehet gyakorolni a vizsgafeladatokat, amelyek innen letölthetőek, de még jöhetsz a szerda és péntek este 17:45- 19:15-ig tartó nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamunkra is. Ha magánórákat szeretnél venni, abban is tudunk segíteni, akár anyanyelvű német tanárral.
Minden vizsgázónknak sok sikert kívánok!

2019. március 7., csütörtök

Nyelvvizsga megújítás


Pár nappal ezelőtt csöngött a telefonom. Ausztriából jött a hívás, egy régi tanítványunk kérdezte kétségbe esve, hogy változott -e valami a nyelvvizsgák érvényességével kapcsolatban. Ő négy éve tette le nálunk az ÖSD német középfokú nyelvvizsgát és most szeretne Grazban az egyetemen továbbtanulni. Zaklatottan mondta, hogy minden papírja megvan, felvették az egyetemre, de most derült ki, hogy csak 2 évnél nem régebbi nyelvvizsgát fogad el ez az egyetem a külföldiektől.  Ezért kérdezte, hogy Magyarországon van -e ilyen törvény, vagy változás. Megnyugtattam, hogy otthon érvényes a nyelvvizsgája, de az osztrák egyetem hozhat ilyen döntést.

 A telefon után kiderítettük, hogy Ausztriában tényleg van egy ilyen új törvény, amely szerint az egyetemek hatáskörébe utalták a nyelvvizsgák érvényességét. Van olyan egyetem, ahol 3 éves vizsgabizonyítványt is elfogadnak.
Így hát a régi tanulónknak muszáj újra letenni a nyelvvizsgát, ha tanulni szeretne. Mindebből a legfontosabb, hogy a nyelvvizsga nem csak egy darab papír, amit ha megszerzünk már kipipálhatjuk egész életünkben, hanem minimum szinten kell tartani a nyelvtudást.

2019. február 24., vasárnap

Népek és sztereotípiák


Ha azt mondom skót, te azt mondod, spórolós? Ha azt mondom japán, te azt mondod, udvarias? Tényleg minden olasz igazi latin szerető, és az összes német pedáns?
Természetesen nem, de közismertek a különböző népekkel kapcsolatos sztereotípiák. Álljon itt egy csokorral a hiedelmekből:
A franciák imádják a saját nemzetüket és népüket, épp ezért úgy vélik, teljesen felesleges más nyelven megtanulniuk. Aki akar velük beszélni, tanuljon meg franciául! Nem biztos, hogy nem értik, amit az ember mond, de úgy tesznek, mintha nem értenék. Mint anno a románok vagy a szlovákok a magyar nyelvvel.
A déli népek, mint például a spanyolok, az olaszok, vagy a görögök hangosak. Ez a románokra is igaz; anyukám nászútján arra ébredt, hogy a vendéglátó román házaspár ordítva veszekszik – majd apukám (aki erdélyi származású) felvilágosította, hogy ők igazából csak kedélyesen cseverésznek egymással. A latin macsók igen hevesen udvarolnak, és náluk nehéz eldönteni, hogy hol a határ a szimpla flörtölés és a zaklatás között. Könnyedén alakítanak ki kapcsolatokat, és vérre mennek a családjukért (ha a maffiára gondolunk, a „vér”-t értsük szó szerint). Lobbanékony a természetük. Ezen kívül még az istenhit, a buzgó vallásosság, a babonák jellemzőek nagyon rájuk, különösen a „csizma” sarka-talpa felé haladva. Délben ledőlnek sziesztázni, majd kint vannak az utcán, és egész este zenére buliznak, beszélgetnek.
A déliek vérmérséklete tehát jóval hevesebb, míg az északiak átlagban nyugodtabbak, csendesebbek. Mondjuk egy bajor sör-partira ezt nem mondanám… De a németek alapvetően tényleg precízek és fegyelmezettek és rendezettek.
Minél délebbre mész, annál izgalmasabb a közlekedés. Míg egy skandináv akkor is megvárja a zöld jelzést, ha közel s távol egy autó sem jön arra, addig egy arab város forgalma a káosszal egyenlő. A skandinávok amúgy rengeteg alkoholt bírnak meginni, mondjuk abban a hidegben nem csodálja az ember. Ha fáznak, és épp nem akarnak sörözni, akkor szaunáznak egyet.
A svédeknél-dánoknál több pia csak az oroszokba tud beleférni. Ők, finoman fogalmazva, nem túlzottan adnak az udvariassági szabályokra. Szeretik a feltűnő megjelenést, a nők erősen sminkelik magukat, a férfiak nyakában kilónyi aranylánc.
Az angolok pont az ő ellentéteik: általában udvariasak és soha nem mondják ki, ha valami bajuk van, akár magukkal, akár másokkal. A következő kép él bennünk egy angolról: kalap, ernyő, újság. Természetesen az elmúlt évtizedek során ez jócskán változott, kezdjük azzal, hogy az Angliában élő ma már nagyon sokszor nem is angol. Tele van London arabokkal, afro-amerikaiakkal, ázsiaiakkal – és persze magyarokkal is. Viszont az alap távolságtartás azért megmaradt. Az is él a köztudatban róluk, hogy vacakul főznek, ez viszont sajnos még ma is jellemző az átlagra. Bifsztek, sült krumpli, sült hal, borsó (amit úgy esznek, hogy a villájuk domború felére próbálják felegyensúlyozni!), és a puding (ami igazából zöldséges felfújt). Pozitívum viszont az angol humor – már annak, aki szereti Monty Python-t.
Ha már étkezés: az amerikaiak pedig tényleg gyorséttermi kajákon élnek, így körükben sajnos nagyon gyakori az elhízottság. És az ész? Tény, hogy egy amerikai középiskolai „érettségi” kb. olyan szintű, mint nálunk egy nyolcadikos felvételije, a távol-keletiek iskolarendszere viszont a mienkénél sokkal szigorúbb, ezért ott jóval okosabbak az emberek. Tehát az amerikaiak többsége nem egy észkombájn, hogy finoman fogalmazzak.
És mi magyarok milyenek vagyunk? Pesszimisták! Folyton a rosszat látjuk meg a dolgokban, és imádunk panaszkodni, valamint másokra hárítani a felelősséget.
Tényleg a magyar nők a legszebbek? Talán úgy általában a közép-európaiakról tartják ezt. Az alacsony, és sokszor hízásra hajlamos, sötét hajú-bőrű déliek, és a magas, nagydarab, hirtelenszőke északiak között mi képviseljük az arany középutat. Viszont sajnos kialakult róluk az a kép is, hogy nem kell nekik túl sokat udvarolni ahhoz, hogy ágyba bújjanak valakivel.
Amúgy szerinted igaz ez? Hogy a spanyolok folyton flamenco-t táncolnak, a franciák meg csigát és bagettet esznek? A németet csak söröskorsóval a kezében tudod elképzelni, a japánt pedig földig hajolva vagy fotógépet kattintgatva? Tényleg minden francia divatos és minden olasz tésztát eszik?
Miért, mi magyarok állandóan borozunk, gulyást eszünk, és ostort cserdítünk a pusztán? Ugye milyen viccesen hangzik? Te sem teszel minden ételbe pirospaprikát, és nem matyó-blúzt hordasz a hétköznapokban. Pedig egy átlag-külföldi így képzel el minket. Ezek után talán csínján fogunk bánni a saját sémáinkkal, igaz?

2019. január 27., vasárnap

Itt a Farsang, áll a bál!


Mire ez a poszt megjelenik, már nyakig benne vagyunk a farsangi időszakban. Vannak nekünk, magyaroknak bizonyos berögzül szokásaink erre az időszakra, mint például a fánk, az álarcosbál vagy a busójárás. De vajon hogyan ünneplik ezt más népek? A nyelvtanuláshoz hozzátartozik az adott nép kultúrájának ismerete is, ezért idén többször fogok nektek ünnepekhez kapcsolódó hagyományokról, népszokásokról írni. Most épp a farsangról.
Talán bele se gondolunk, mi is a farsang lényege? Igazából a télűzés. Hogy véget vessenek a zord téli szellemek uralmának, ahogyan a svájciak mondják.
Egyik helyen a karnevál egyik elődje egy bolondos középkori fesztivál volt, máshol egészen a pogány időkig nyúlik vissza; valahol a mosónők lázadásáról emlékeztek meg eredetileg, másutt gyümölcsdobálásból indult az ünnep, megint máshol bevándorló munkásokhoz köthető.
Angliában a farsang kevésbé szól az alakoskodásról, sokkal inkább a bűnbánatról. A feloldozáshoz kell a gyónás, és kell a böjti ételek fogyasztása. A Húshagyó kedd náluk a Pancake day (Palacsinta nap), amikor is palacsintasütő-versenyeket rendeznek. De nem akárhogy: az indulók (kizárólag főkötőt és kötényt viselő nők) futás közben a kezükben fogják a serpenyőt, és a 380 méteres táv alatt háromszor meg kell fordítaniuk a levegőben. A győztes jutalma csók és imakönyv. Azért létezik náluk is egy híres-neves karnevál, méghozzá Notting Hillben – de ez nem februárban, hanem augusztusban.
Az amerikaiak sem akkor öltöznek jelmezbe és vesznek álarcot, amikor mi. Az északi vidékeken a nálunk is egyre ismertebb Halloween-kor öltenek rémisztő vagy más egyéb jelmezeket. New Yorkban szeptemberben öltöznek az emberek meghökkentő jelmezekbe. Ezen a hatalmas utcai parádéra több mint egymillió ember látogat el. Csak a déli államokban, Floridában, Kaliforniában dívik a maszkos felvonulás.
A németeknél hamvazószerda előtt kezdik az ünneplést, amikor is kosztümös, parádés felvonulásokat rendeznek, a legismertebb a kölni illetve a sváb.
Ausztriában a polgármester egy napra átadja hatalmát Farsang hercegnek, és még az eladók is maszkban szolgálják ki a vevőket.
A hollandok Farmer-esküvőt tartanak és heringet esznek. Ők amúgy már a CIV. századtól ünnepelnek ezidőtájt.
A nagyböjt előtti két hétben két nagy francia karnevált rendeznek, az egyik a párizsi, a másik pedig a nizzai.
A legismertebb olasz karnevál természetesen a velencei (majdnem 800 éve tartják!), de ezen kívül még 3-4 városban (például Viareggio-ban vagy Milánóban) rendeznek nagyobb, maszkos-álarcos ünnepséget. Van, amelyik kereken egy hónapig tart, és híres embereket figuráznak ki rajta. Nagy az Isten állatkertje: a másikon az egymással szembenálló két csapat gyümölcsökkel dobálja egymást!
Érdekes, hogy az angolok palacsintázása az oroszoknál is megjelenik, bár néhol inkább Sajthétnek hívják a farsangi időszakot. A palacsinta náluk a napot jelképezi, és csak böjti alapanyagokból (tojás, tej, vaj) készül. Ők nemcsak maskarát viselnek farsangkor, de lovas-szánon is túráznak, valamint össznépi hógolyó-csatát vívnak. A magyar kiszebábu-égetéshez hasonló hagyomány náluk is megfigyelhető. Az oroszok Maslenitsa asszonyát öltöztetik fényes ruhákba, majd máglyára dobják. A görögök pedig Karnevál király képmását égetik el.
Végül pedig utazzunk el képzeletben Indiába. Indiában karnevál? Bizony, amit még a portugálok honosítottak meg Goában. Három éjjel, három nap – ennyi időre Momo király veszi át az uralmat a városban. Van itt minden, ami kell: színek, bálok, zene és tánc.
Kellemes kikapcsolódást, boldog bálozást, kedves Olvasó!

2019. január 6., vasárnap

Új év, új tervek


Amikor egy éve útnak indult ez a blog, az újévi terveimmel kezdtem ezt az egész csodálatos utazást a nyelvek világába. Akkor ünnepélyesen megfogadtam, hogy megtanulok rendesen angolul. Végre egy olyan újévi fogadalom, amit sikerült betartanom! (Ha már sajnos a fogyókúrás álmokkal kudarcot vallottam.)
Ehhez az kellett, hogy a váci Deutsch Haus – English House nyelviskolába iratkozzak be, mert korábban magamat képtelen voltam rávenni az otthoni tanulásra. Mind a tanárunk, mind a csoporttársaim motivációt jelentettek nekem ahhoz, hogy ne adjam fel.
Bevallom, voltak nehéz időszakok. Egy betegség vagy utazás után nehéz volt újra belerázódni a körforgásba, de az iskola segített. Ha valamiben elakadtam, mindig tudtak segíteni, hogy tovább haladhassak.
Képzeljétek, az idei fogadalmam is a nyelvtanulással kapcsolatos. Nehogy azt higgyétek, hogy az angolt abbahagyom, sőt! Idén januártól is indulnak új csoportok Vácon, tehát folytatom, méghozzá most már a haladó csoportban. (Talán egyszer, a távoli jövőben meglesz a nyelvvizsga is.)
Viszont az a nagy terv, hogy ezzel párhuzamosan belefogok egy új nyelvbe. Most a cégnél mintha nem lenne akkora a pörgés, a gyerekek egyre csak nőnek és kevesebbet igényelnek az anyukájukból, így több időm és energiám lesz ehhez a komoly vállaláshoz.
Átnéztem, milyen kínálata van a nyelviskolának. Természetesen a második legnépszerűbb, germán nyelvet, azaz a németet lehet náluk tanulni, hiszen ez a nevükben is benne van. Ráadásul helyben is vizsgázhatnék majd, mert ez az Osztrák Intézet akkreditált vizsgahelye. Hiába az angol manapság a világnyelv, azért sok cégnél nagy előny, ha beszéli az ember a németet (is). Ha egyszer váltáson gondolkoznék, akkor a nyelvtudásom komoly előny lehet. Sokan mennek ki Ausztriába és Németországba dolgozni, ki tudja, hátha egyszer engem is kiküld a cég egyszer. Nem ártana, ha nem ragadnék le a „Guten tag”-nál.
Bár lehet, hogy inkább az olasszal kellene próbálkoznom, az állítólag az angol után nem annyira nehéz. A rómaiak elég hosszú időt töltöttek Britanniában ahhoz, hogy a nyelvük alapját képezzék a latin szavak. Ráadásul nagyon kellemes a hangzása, az olaszok pedig nagyon jó fejek. Ha hozzájuk utazom, elcseveghetnék a helyiekkel a saját nyelvükön. Északon, ahol rengeteg a turista, azért csak-csak beszélnek angolul, de minél délebbre megyünk, pláne kis falvakba, ott már csak a „Bon giorno”-val lehet boldogulni. És ha a lányom tényleg belevág a modellkedésbe, és a végén Milánban köt ki egy divatbemutatón? Ha meglátogatom, tudnom kell kommunikálni a kollégáival, munkaadóival!
De ott a másik két latin nyelv is, a spanyol és az olasz. Spanyolból egész perfekt vagyok, mióta bejött hazánkba is a „Despacito”-láz. Ez persze csak vicc, de a dalt tényleg kívülről fújom. Ráadásul ezzel nemcsak Spanyolországban boldogulnék, hanem szinte egész Dél-Amerikában, összesen 400 millióan, ami eléggé durva szám. Nagy terv számomra Peru, megmászni a Machu Picchu-t a bakancslistám 7. helyén áll.
A francia meg… Ó, Páris, ó, szerelem! (Remélem, a férjem nem olvassa ezt a cikket…) Azok a divatos ruhák, azon a sanzonok… Sajnos, amilyen szépen hangzik a nyelv, állítólag olyan nehéz is megtanulni. Angolból mindig a kiejtés és leírás közötti különbség az egyik legnehezebb számomra. A franciánál ez háromszor olyan bonyolult lehet. Ráadásul közismert, hogy ha kimegy az ember Franciaországba, ott a helyiek úgy tesznek, mintha nem is létezne a sajátjukon kívül más nyelv. Hiába szólítjuk meg őket angolul, ők franciául válaszolnak.
A végén pedig megláttam, hogy oroszul is lehet tanulni Vácon. Ajaj, ez a szó rossz emlékeket idéz fel bennem. „Táváris ucsityelnyica…” Talán ha néhány dalra vagy versre emlékszem. Vajon tudok még cirill betűkkel írni? Ha nem, végül is azt is megtanulhatom. Lehet, hogy nem is kellene a nulláról indulnom, egy újrakezdő volna számomra ideális. Mostanában mintha újra nosztalgiáját élné ez a nyelv, még a fiam iskolájában is lehet második nyelvként választani. Lehet, hogy nem is annyira légből kapott ötlet ez az oroszozás? Mikor is indul a nyelviskolában tanfolyam?

2018. december 17., hétfő

Stille nacht, feliz navidad és jolka


Jogosan hördülhettek fel a legutóbbi cikkem után a más nyelvet tanulók. Egyetlen hosszú cikk, ami csakis az angol-amerikai ünnepi szokásokról szól. És mi a helyzet a németeknél vagy a görögöknél? Kihagynám az oroszokat és az olaszokat is?
Nos, ezennel kárpótolom olvasóimat, és összegyűjtöttem néhány más nép karácsonyi tradícióit, egyetlen csokorba, akarom mondani posztba.
A németekkel kezdeném, mert sok, hazánkban meghonosodott szokás eredetileg tőlük ered. Ilyen például a karácsonyfa-állítás meg a bejglisütés, és ők ugyanúgy készítenek adventi koszorút és naptárat, mint mi. Különlegesség viszont náluk a kívánságcédula, amit a gyerekek Jézuskának küldenek. Szenteste libasültet esznek, desszertnek püspökkenyeret esznek, és forralt bort isznak hozzá. Egyszer karácsonyoztam bajor vidéken is, ott fehér virsli és perec volt a menü.   
Aki még olyan korosztály, mint én, az biztosan emlékszik oroszórákról az ősz hajú, hosszú szakállú Gyed Marozra, azaz Fagy Apóra, és szépséges segítőjére, Sznyegúrocskára, akinek a neve magyarul Hópelyhecskének hangzik. Náluk kicsit elcsúszott a karácsony, mert ez január 7-re esik az ortodox hagyományok miatt, de a fát Újévkor állítják. Az orosz karácsonyi lakoma 12 fogásból áll.
A vallásosságáról híres olaszoknál már Szent Luca meghozza az ajándékokat december 13-án. Náluk is van egy kis katyvasz a „Télapóval”, ugyanis a kéményen át hozott ajándékok megvannak, de azokat a jó boszorkány viszi a gyerekekhez. Ők halat esznek, és náluk karácsonyi kalács az édesség. A csizma déli részén dudás fesztiválokat rendeznek ilyenkor. 
A finnek heringet és fahéjas tejberizst fogyasztanak, esetleg szilvalevest és májpástétomot, amibe szerencse-mandulát rejtenek, majd mazsolás-fűszeres forralt bort kortyolgatnak. A szauna náluk még karácsonykor se maradhat el, a terített asztalról pedig manók kóstolgathatnak.
A lengyeleknél az ünnep az első csillag megpillantásával kezdődik. Az ő hagyományos ételeik a céklaleves és a 12-féle gyümölcsből készült kompót. A vacsorát ostyatöréssel kezdik, mit akkora becsben tartanak, hogy még a távol élő rokonoknak is küldenek belőle egy-egy apró darabot postán.
A görög lányok karácsony reggelén a forráshoz mennek vízért, és az ünnepek alatt ebből isznak, ezzel főznek. Ők a kenyerükbe varázspénzt rejtenek, ami a megtalálójának szerencsét hoz.
A szerbek szalmával hintik tele a szoba padlóját, majd a gazda diót dobál a gyerekeknek. Náluk a leghíresebb étek az egészségkalács, ami legutolsó morzsájának is gyógyító varázserőt tulajdonítanak.
Hogy a végére mégiscsak visszakanyarodjak az angolszászokhoz, Ausztráliával búcsúzom az olvasóktól, ahol ugye a déli félteke miatt minden pont fordítva van, mint nálunk. A karácsony tehát náluk nyáron van, amikor az emberek a tengerparton meg a medencéknél, bikiniben ünnepelnek. Szegény Santa Claus megsül az álszakállban és a vastag piros köpenyében.
Boldog Karácsonyt, kedves olvasók! Azaz: Merry Christmas, Fröliche Weihnachten, satöbbi, satöbbi!

2018. december 2., vasárnap

Angol ünnepek decemberben


Az angolok munkaszüneti napjait úgy hívják: Bank Holiday, azaz ezek azok a napok, amikor még a bankok is zárva tartanak!
December 6. nemhogy nem bank holiday, de semmilyen módon nem ünnep náluk. Szegény angol gyerekek, hozzájuk nem jön a Mikulás! A piros köntösös, szakállas bácsi elnevezésével azért van egy kis katyvasz. Ő egyszerre Santa Claus (ami azért a Szent Miklós név fordítása), de Father Christmas is.
Karácsony ősi alapja a kelta szokás, mely szerint a téli napfordulókor a fényt ünnepelték.
December 24. neve Christmas Eve, azaz Karácsony Előestéje. Ezen a napon a gyerekek a barátaikkal vannak, a felnőttek pedig ellátogatnak egy pub-ba, amit azért vétek lenne egyszerűen kocsmaként lefordítani. Ekkor a gyerekek, még mielőtt ágyba bújnának, a kandalló elé (ahol ma már nincs ilyen, ott az ablakhoz) fellógatják a stockings-okat (hosszú zokni, de fordítható akár harisnyának is). Ezeket tölti meg Karácsony Apó finomságokkal és ajándékokkal.
A bibi ezzel csak az, hogy csak másnap bonthatják őket ki! Akik egyébként jobban tartják a régi vallási hagyományokat, azok eleve nem is foglalkoznak a 24-ével, ők 25-én, azaz Christmas Day-en ajándékozzák meg egymást.
Akármennyire is a digitális korban élünk már, rendületlenül tartja magát az a szokás, hogy az angolok hagyományos postai képeslapot küldenek egymásnak az ünnepekre.
Ezen a napon sokan hallgatják meg a tévében II. Erzsébet királynő ünnepi beszédét. Konzervatív szokás még templomba menni, és ott Christmas carolt (karácsonyi dalokt) énekelni.
Hagyományos karácsonyi étel a Christmas Pudding, ami kb. egy hónappal az ünnepek előtt készül, hogy összeérjenek benne az ízek. 13 féle hozzávalóból készül, és sok családban nemzedékről nemzedékre öröklődik a puding receptje. Érdekessége, hogy a család minden tagja megkeveri advent kezdete előtt, szigorúan keletről nyugati irányba, és keverés közben titokban kíván valamit. Bele egy érmét kevernek, és aki ezt megtalálja, arra gazdagság vár. Amúgy karácsonykor szoktak még töltött pulykát enni, amihez fehér bort isznak.
A Christmas craker olyan alakú, mint egy szaloncukor, csak annál nagyobb. Valamilyen mókás dolgot dugnak el bele. Nálatok él az a szokás, hogy a csirke villacsontját gondolom-csontnak hívjátok, ketten megfogjátok, széthúzzátok, és akinél a nagyobb rész marad, annak a kívánsága teljesül? Hasonlít ehhez a craker, csak itt akinél a nagyobb rész marad, az tarthatja meg a tartalmát.
Az angolok karácsonyfát is állítanak, de ez a szokás csak a viktoriánus korban terjedt el, a képeslapokhoz és Santa Claushoz hasonlóan. A legnagyobb fát London központjában, a Trafalgar téren állítják fel. Náluk azért mégis inkább a fagyönggyel és repkénnyel való díszítés terjedt el, mert már a rómaiak is örökzöldet használtak dekorációként a Brit provinciában. A fagyöngy alatti csók már hazánkban is elterjedt.
December 26-át nem Karácsony másnapjának hívják, hanem Boxing Day-nek. Ezek a dobozok nem a karácsonyi ajándékokra utalnak, hiszen azokat már egy nappal korábban átadták-megkapták, hanem azokra a dobozokra, amelyekbe régen a szegényeket vagy az alkalmazottakat jutalmazó pénzt tették.