Esküszöm, idén
nem leszek olyan lusta, mint tavaly! 2017-ben ugyanis totális kudarcot
vallottam a nyelvtanulás terén. Pedig hogy megfogadtam!
Nulláról
kezdtem. Igazából soha nem tanultam rendesen. Az iskolában valamit próbáltak a
fejembe verni – nem túl nagy sikerrel. A filmekből, zenékből némi-nemű tudás
rám ragadt – egy nagy katyvaszként a fejemben. Pedig a cégnél nagyon kellene,
hogy megértsem a külföldi ügyfeleket. A főnököm már mióta nyaggat, hogy neki
egy nyelveket jól beszélő munkatársra lenne szüksége. Amikor pedig kiutazunk külföldre,
milyen gáz már, hogy még egy pizzát sem tudok normálisan rendelni. Ha keresek
valamit, csak kézzel-lábbal mutogatok, hebegek-habogok, és a vége mindig az: „I
don’t speak English.” avagy „Ich kann Deutsch nicht sprechen.”. Ha pedig nekem
magyaráznak, akkor általában az a válaszom: „I don’t understand.” avagy „Ich
verstehe nicht.”
Tavaly nagy
magabiztossággal vágtam bele, hogy majd én egyedül megmutatom, mire vagyok
képes! Beszereztem könyveket, feliratkoztam egy online programra, és kerestem idegen
nyelvű videókat is.
Nagy csalódás
volt. Semmit sem értettem abból a szörnyű kiejtésből. A könyvekben számomra
kínaiul volt elmagyarázva a nyelvtan. A programban átláthatatlan összevisszasággal
követték egymást a különböző témák. Nem volt, akihez segítségért fordulhattam
volna. Ott álltam magamban, és rájöttem, hogy egyedül nem megy.
Ráadásul alig
bírtam rászánni az időmet és energiámat a nyelvtanulásra. Nehéz volt eleve önös
indíttatásból rávenni magamat, hogy leüljek a könyv meg a gép elé. A gyerekek,
a háztartás, a hazavitt céges meló – bármi más fontosabb volt. És ha már gép,
valami folyton elvonta a figyelmemet a tanulástól. Egy email, egy kis chat, egy
érdekes cikk – és azon vettem észre magam, hogy már megint minden mással
foglalkoztam, a nyelvtanulást kivéve.
Na de most
aztán! Idén minden egészen másképp lesz! Egyik nagy újévi fogadalmam a
fogyókúra mellett, hogy 2018-ban megtanulok rendesen angolul. Vagy németül. Vagy
akár mindkettőt. Ezúttal azonban egészen másképp cselekszem: keresek egy jó
nyelviskolát, és beiratkozom egy nyelvtanfolyamra.
Rájöttem ugyanis,
hogy nekem szükségem van valami külső ösztönzésre ahhoz, hogy kitartsak. Egyrészt
kell a heti időbeosztás, hogy márpedig én hétfőn és szerdán 16.00-tól 17.30-ig csak
és kizárólag a nyelvtanulással fogok foglalkozni. Kell a külső helyszín is,
hogy valami kimozdítson otthonról, hogy kizökkenjek a hétköznapi teendőkből, és
csakis a tanulásra tudjak fókuszálni.
Kell egy jó tanár
is, aki kijavítja a hibáimat, aki a nyelvtan kusza labirintusában útmutatással
szolgál. Segítségével megtalálhatom a rendszert az egészben. Ráadásul egy jó
tanár nemcsak úgy simán tanít, de kellőképpen motivál is. Dicsérettel,
személyes példával, pozitív személyiségével.
Kellenek a
csoporttársak is. Akik nálam kevésbé tudnak, azok azért, hogy az önbizalmam
megerősödjön. Lám, lám, erre a kérdésre még én is tudok válaszolni! Akik pedig
nálam ügyesebbek, azok meg azért, hogy mintaként szolgáljanak: íme, kitartó
tanulással ilyen szintre is el lehet jutni.
Épp most láttam,
hogy a Deutsch Haus – English House nyelviskolában januártól is indulnak
tanfolyamok. Épp Vác központja és Kisvác között lakom, tehát a hely is ideális
számomra.
Ránéztem az
áraikra és dobtam egy hátast! Csak 800 Ft egy óra? Ennyit simán megér a
nyelvtanulás. Ráadásul többféle nap és időpont közül választhatok. Mehetek
délelőtt vagy délután, akár hétvégén is.
Remélem,
kitartok a tanév végéig. Talán még ahhoz is lesz kedvem a tanfolyam befejezése
után, hogy nyáron egy intenzív tanfolyammal ráturbózzak. Sőt, ahogy most
elnézem, szerintem jövő szeptembertől már a középhaladó szintet fogom nyomatni.
Most már semmi
sem állíthat meg, hogy Goethe és Shakespeare nyomdokaiba lépjek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése